soha semmi sehol

és egyedül csak a fátyolszerű köd támasztja alá igazát..

(Source: overdosage, via vintague)

az üresség kapujában a fénytelenség, ahogy kiürül és beléd mártózik másmilyen mivoltja annak mi talán ő sohasem volt, és erdők mélyén a távoli rítusok hívására válaszolsz szűkölve-csaholva, hogy végre elfoglalhasd pogány földedet a dombokon túl, melyről csak a hangtalan obeliszk zengő énekében regélnek..

(Source: cosmic-dust)

meg hogy észre is vegye majd a hullámok rejtőzését a vizek fölött..

(via alfsaga)

aztán éltre kelj a lélegzete által, mit olyan keseredetten beléd lehelt, hogy egybemosódott a távol az ittel, és közelebb kerültek a falak leomlófélben lévő káprázata is..

(Source: pinkandblue-lumos, via fuckyeah-stars)

és magot vet el ott, hol a hullámok moraja halad..

(Source: cratered, via alfsaga)

és haragom erejét majd szirmaid páncélja fogja fel..

(Source: redlilith, via steadyroller)

hogy visszahozza hangjuk majd követhetetlen fakóságod..

(Source: Flickr / sol-exposure, via beautifulllunatic)

miközben a véges dolgok visszább húzódnak azért egészen a szélekig, hogy ő meg a monolitok derengő zajával térjen vissza otthonába, a távoli bálványoktól hemzsegő földeken.

keleten sistergő neonszél gyülekezik, a láthatóságon kívüli peremen..

(via alfsaga)

aztán meg a semmi húzódik közelebb a zúgásban lévő hangok nem is létező távolsága felé..

(via meregszekreny)